ILLEDblog

REFORMISTÁK

A reformista beállítottság egyrészt az ember kutató-kereső-fejlesztő alaptulajdonságából ered, másrészt abból, ha az adott társadalomban elviselhetetlen problémákkal szembesül. Különösen mozgatói a reformizmusnak azok a csoportok, amelyek a társadalom beállt struktúrájából valamilyen okkal kiszorultak, vagy kiváltak. Így a hatalomvesztettek, a helyzetüknél fogva a hatalomba soha nem jutók és a helyzetüknél fogva még hatalomba nem jutottak (pl. diákság) jellemzően reformista beállítottságúak. Másrészt reformista beállítottságúak az adott társadalom passzív haszonélvezői, akik mint szellemi, és/vagy gazdasági elit (ez utóbbi általában sok generációs, nem saját erőből elitté vált elit) ezt részben megengedhetik maguknak, részben morális okokból, mint vétlen haszonélvezők,  felelősséget éreznek a társadalomért.

1.   A reformista szemlélet a társadalomfejlődés – mégpedig szervezett és átgondolt fejlesztés által eredményezett fejlődés - motorja. Nélküle lehetetlen a társadalom változó környezetének kihívásaira – különösen váratlan és erős kihívásaira – gyors és eredményes választ adni.  Teret ad a messianisztikus eszméknek, lelkes, szélsőséges és gyorsan terjedő eszmei-vallási mozgalmaknak. 

2.   Adott korban és történelmi helyzetben mind a liberálisok, mind a szociálisok lehetnek reformista beállítottságúak. A reformista beállítottság mégis elsősorban a szociálisok esetében kézenfekvő, mivel aktív társadalmi szabályozás elsősorban gyors reformokkal valósítható meg. A liberalizmus alapvető eszköze az önfejlődés. A liberálisok esetében csak a liberális értékek, vagy az önfejlődés (evolúció) szélsőséges korlátozása vezethet liberális reformmozgalmak kialakulásához. Ekkor is többnyire a szociális irányultságú mozgalmakkal rövid kényszerházasságban. Ugyanakkor fontos ragaszkodnunk ahhoz, hogy teoretikusan az adott értékrend pár (ellentétpár) független a másik értékrend pártól.

3.   A kontrollálatlan- és különösen az erőszakos reformok felelőtlen társadalmi kísérletekhez és katasztrófákhoz vezethetnek. A reformok során célzottan, vagy mellékhatásként megsemmisíthetnek olyan értékeket, amelyek önfejlődés, evolucíó termékei és/vagy amelyeket az idő igazolt, és amelyek a társadalom szempontjából egyértelműen hasznosak és megsemmisítésük esetén nehezen regenerálhatók.

4.   A konzervatívok által nem opponált, kontrollálatlanul reformált társadalmakban a hatalom birtokosai a reformokat követően nem képesek adekvátan felelni a külső vagy belső kihívásokra és alaptermészetük ellentétébe, abszolút konzervatívba fordulnak annyiban, hogy helytelen és egyoldalú reformjaik „eredményeihez„ a végletekig ragaszkodnak, azok alapvető kétségbevonását ideológiai támadásnak értékelik, és agresszívan küzdenek ellene. A legkérlelhetetlenebb ellenségek a „tegnap és a ma reformistái.”

KONZERVATÍVOK

A konzervatív, értékmegőrző szemlélet a társadalmat változatlanul körülvevő körülmények között rendkívül hasznos volna. A rendszeresen ismétlődő kihívásokra adott gyors és sztereotip válaszok - amelyek korábban kipróbált és jól bevált sémákon alapulnak – megkönnyítik a folyamatosan felmerülő problémák (mindig jelenlévő szociális problémák, konstans bűnözés, stb.) folyamatos, hatékony és gyors orvoslását. A konzervatív szemlélet a reformok opponálásával segít kiküszöbölni a reformok káros mellékhatásait. Ugyanakkor a konzervativizmus nem csak sztereotip, hanem átgondolt és tudatos értékmegőrzésre is képes.

1. A konzervatívok igyekeznek megőrizni az alapvető társadalmi értékeket. Sarkalatos szabályokat – pl. magántulajdon szentsége, közösségek összetartása, változhatatlan társadalmi szabályok (Mózes törvényei, tízparancsolat) – megtartása és megtartatása. A nem messianisztikus és gyorsan terjedő, hanem nagy hagyományú és bevált gyakorlatú vallások és eszmék felelnek meg leginkább a konzervatív beállítottságúaknak.

2. A konzervatív szemlélet jól tagolt társadalmat és közösségeket eredményez. A konzervatív környezetben jól körülhatárolt és világosan és eredményesen együttműködő közösségeket találunk (család, rokonság, felvég-alvég, falu, vármegye, birodalom, céhek, kamarák, egyetemek, akadémiák, kasztok). A konzervatív környezetben azok, akiknek speciális egyéni problémáit nem söprik félre a közösségek és a közmegegyezéses szabályok sztereotip válaszai, jól és biztonságban élnek.

3. A konzervatív társadalmi berendezkedések hajlamosak rendkívül megerősödni, megcsontosodni. A különféle társadalmi kihívásokra adott sztereotip és gyakran előítéletes válaszaik az egyének, vagy izolált sajátos közösségek problémájára gyakran kegyetlenek és kompromisszumképtelenek. Ezt a hatást, a közjót megőrző rend fenntartása érdekében hozott szükségszerű áldozatként kezelik.

4. A túlzottan megerősödött konzervatív befolyás alatt álló társadalmak nem képesek a gyors és sohasem tapasztalt környezeti kihívásokat eredményesen kezelni. A szükséges és hasznos reformmozgalmakat az ilyen társadalomban hatalmon lévők letörik, visszaszorítják.

5. A konzervativizmus eddig mindig sajátos topográfiailag meghatározott területen élő népesség értékeihez kötődött és igyekezett azt megőrizni a külső behatásoktól. A globális konzervativizmus, amely ma a teljes földet átszövő üzleti kapcsolatokban és kultúrában már megmutatkozik, kérlelhetetlen ellensége a helyi kultúrákat megtestesítő konzervativizmusnak.

6. Az alapvetően és túlzottan konzervatív hatalom és közfelfogás a hasznosan kiváltak szempontjából élhetetlen, merev társadalmat eredményez, amely – mint túlfinomodott, túlspecializált organizmus - a váratlan és új kihívások esetén katasztrofális gyorsasággal összeomlik (pl. azték és inka társadalom a konkvisztádorok megjelenését követően)

    

   (Ősi Zsolt)