Sötét, nyirkos szobában
Világzászló lángra lobban.
Hevülve lágyul a viaszvilág,
És folyni kezd minden szilárd.
Mögötte, messze-messze
Két fonál van összekötve.
Nem is kötve, gombolyítva,
Egy orsóról legurulva.
Olvad a férfi a buszon,
Olvad az óra a falon,
Elfolynak Jolán meg Olga,
rácsöpögnek Alekzandróra.
Mögöttük, messze? Messze.
Két fonál van összekötve.
Nem is kötve, gombolyítva,
Egy orsóról legurulva.
Csurog a viasz lefele,
A két fonalat felfedve.
Elfolyik a sárkány, vizsga,
Szétmállik a pecsét, akta.
Mögötte, nem is messze
Két fonál van összekötve.
Nem is kötve, gombolyítva,
Egy orsóról legurulva.
Szivárog a tetőcserép,
A ház, a föld a csillagok,
S legvégül már nem is látszik,
ki volt ott, vagy mi volt ott.
Így hát most már közel s messze
Létfonál van összekötve.
Nem is kötve, gombolyítva,
Egy orsóról legurulva.
Két fonál a létfonál,
Létfonál a két fonál.
Két létére, egy végtébe,
végtére is kettő vége,
ígyhát bizony egy a kettő, vége.
Utolsó kommentek