Meg szeretném váltani az életem.

A "Miért?"-ben kifejtettem, hogy hiányzik az irány, amerre törekednék. Könnyű annak, akinek van meghatározott iránya, neki már csak a lustaságot kell legyőzni, valamint fizikai-, szellemi korlátaival, a környezetével és a szerencsével kell megbirkózni.

Másoknál általában ilyen célok, irányok a társadalmon belüli becsvágy kielégítéséről szólnak: sok pénz, hatalom, vagy a művészetben, a tudományban, a politikában elért sikerek.

Mégha szilárd alapom nincs is, csak úgy érzésből kiindulhatnék valamiből, amit bár megalapozottan nem értek, de aminek helyességében, értelmében hiszek: Magyarország felemelkedése, vagy pusztán az emberi bölcsességre törekvés. Csakhogy a megalapozottságon kívül is előjönnek kérdések, melyek ellentmondásokra mutatnak rá.

A fenntarthatóság egy ilyen kérdés. Érzem, hogy a fenntarthatóság elemi kritérium minden rendszerben, amelynek része szeretnék lenni. Ha a nap kihűlésével nem számolok, akkor ilyen fenntartható rendszer például a fotoszintézissel kezdődő tápláléklánc végtelen körforgása. Kérdés, hogy az ember ebbe a körforgásba tényleg beleavatkozik-e úgy, hogy hosszútávon végérvényesen megszakítja azt? Mert ha ez így van, akkor az emberiségnek ezt a törekvését akarva-akaratlan kiszolgáló rendszereinek, például nemzetünk rendszerének sem kívánok része lenni.

Az emberiség társadalmán belül felmerül a kérdés, mely ugyanennyire ködös előttem: igaz-e, hogy a fejlett országok társadalmai kizsákmányolják a kevésbé szerencséseket, és ezutóbbiakban azért élnek rosszul, mert az előbbiekben jól élnek, vagy ez pusztán a technológiai előnyből származik? Ha a kizsákmányolás igaz, szintén nem kívánok egy ilyen rendszernek része lenni.

A emberiségen belül az egyes országok társadalmában előjön a kérdés: igaz-e, hogy a szabad versenyt csak hazudjuk a gazdaságban, és a nagy "piacgazdaságra alapozott" vállalkozások pusztán az államhatalom birtokosaként, vagy az állam lefizetéséből szerzett előnyből, a törvények kijátszásából, a bennfentes információval való visszaélésből élnek, a kisebb vállalkozások pedig ezek első, második, sokadik közvetett kiszolgálói, a romlott fa romlott gyümölcsei, melyek nem vállalják fel az erkölccsel való nyílt szembeszegülést, de ugyanazokból a javakból élnek, mint az ezeket eredeti módon szerző vállalkozók, csak még hirdetik is az értékrendet, melyet közvetve súlyosan megszegnek. Ez nem is annyira kérdés, mivel határozott meggyőződésem, hogy ez így igaz.

Ha nem hirdetjük, ám legyen: mondjuk ki, hogy nincs igazság, a rendszer így működik, vannak erősebbek, akik uralkodnak a többiek felett, de vagy ne hirdessünk hamis erkölcsöt, vagy tényleg cselekedjünk hirdetett értékrend szerint.

A kommunisták körülbelül ezt az igazságtalanságot és a saját gyógymódukat hirdették, de kudarcot vallottak, mert az írott szabályt az emberi önzőség hamar kijátssza. A keresztények ugyanezt teszik, csak nem írott szabállyal, hanem a lelkiismeret alapján. Viszont ahhoz, hogy az egész világ át is vegye ezt a mentalitást, államhatalom és írott szabályok kellenek, amely a kommunisták csapdájába vezet.

Az egész emberi társadalom által létrehozott Nagy Testvér egy sejtjének lenni, úgy hogy nagyjából látom ezeket az igazságtalanságokat, óriási teher, hisz ezek mind a saját bűneim lesznek, mert részese vagyok, mégha akaratlanul is, és bűnösök közt cinkos, aki néma. De mégha ezeket meg is írom, és nem vagyok néma, akkor is teher rajtam mindez, mert ellene nem teszek ténylegesen.

Amellett, hogy egy fenntartható rendszer alkotórésze kívánok lenni, elemi vágy bennem a szabadságra való törekvés is. Jó, hogy az emberi társadalom rengeteg kényelmes technológiai újítása a fürdőkádtól az internetig vonzó, de ha leszakadnék a társadalomról, azaz nem vállalnék vele közösséget, és tőle anyagilag függetlenül élnék, egy kis, fenntartható, és átlátható rendszerben, mely annyira átlátható, hogy az erkölcsi ellentmondásokat kiszűrhetővé teszi, akkor megszabadulnék a kérdésekben leírt súlyos terhektől, és, ha logikailag nem is teljesen szilárdan megalapozott céljaim, de hitre, elemi érzésekre alapozott céljaim lehetnének.

Elméletileg az önfenntartó paraszti gazdaság működőképes rendszer. Minden fent leírt feltételnek megfelel, csak a nehézsége az, hogy az embernek ahhoz, hogy leszakadjon erről a társadalomról ebben a társadalomban szerzett javakkal meg kell váltania magát: kell vásárolnia termőföldet, melyet a dologi jog szabályai szerint az emberi társadalom elismer övének, és nem zavarja rajta.

Még nem döntöttem.