ILLEDblog

KOZMOPOLITÁK (GLOBALISTÁK)

A kozmopolita értékrend megnevezése sajnos félrevezető, jobbat azonban nem találtam (nyitott vagyok bármilyen javaslatra!). Ez az értékrend és szemlélet a történelemben mindenkor jelen volt, azokban az időkben is, amikor földrajzi okokból, a közlekedési és kommunikációs feltételek hiányában természetesen nem volt az általunk elérhető világra, az egész glóbuszra vonatkozó. Valójában ez az értékrend mindig a lokális közösséget szabályozó, befolyásoló és ennek kapcsán elnyomó nagyobb, átfogóbb hatalmak, magasabb társadalmi szerveződések értékrendje volt. A folyóvölgyi kultúrák esetén – a faluközösséggel és annak kultúrájával szemben – ez volt a faluközösségeket, azok öntözéses csatorna gazdálkodását szervező, az éhínségek idején raktárakból segítő, ellenséges betörésektől védő, de ugyanakkor a terményeket és adókat beszedő és a helyi hagyományokat félresöprő elnyomó városi kultúrának az értékrendje. Később erre az értékrendre esküdtek a provinciák római polgárai, vagy a magyar történelem királyhű, Bécs-centrikus tisztviselői és arisztokratái. Ezt az értékrendet tették magukévá a „moszkovita” pártkatonák az elmúlt rendszerben és ezt az értékrendet vallják ma magukénak a globális tőkeszerveződéseket, multinacionális vállalkozásokat kiszolgáló menedzserek és az amerikai értékrendet gyorsan magukévá tevők. A kozmopolita értékrend ismérveinek összefoglalását igyekszem megkísérelni az alábbiakban:

1.       A kozmopoliták mindenkor egy magasabb szerveződést elismerő irányzat hívei. Elősegítik, hogy a magasabb hatalmi centrumok hatékonyabban szervezhessék a társadalmakat, társadalmi csoportokat. Nekik köszönhetjük az abszolút monarchiák állam- és ország szervező képességét, a nagy területeken érvényesülő egységes és áttekinthető közigazgatást, a határokon átható közegészségügy- bűnüldözés fejlődését stb..

2.       A technikai fejlődés során (útépítés, közlekedés, kommunikáció, távolsági kereskedelem, távolsági tőke- és tudás-áramlás, befektetések stb.) a helyi közösségek között számos gazdasági és társadalmi interakció indul meg. Ezek kontrollálatlansága és szervezetlensége azonban súlyosan hátrányos lehet a helyi közösségek számára. Lehet ezekre példa a középkori távolsági kereskedelem ellehetetlenülése a rablólovagok miatt, vagy a szintén távolsági kereskedelem által közvetített pestisjárvány, vagy pedig napjaink egész födet behálózó spekulációs tőkemozgásai, amelyek időnként súlyos gazdasági- környezeti válságokat generálnak. Mindezek megrendszabályozására a helyi közösség nem képes, csupán a magasabb hatalmi centrum. A kozmopolita értékrend érvényesítése hiányában a helyi közösségek közötti ellenőrizhetetlen interakciók katasztrófába sodorhatják a helyi közösségeket.

3.     Ugyanakkor magasabb hatalmi centrumnak tekinthető a helyi közösséget minden szervező és védő cél nélkül, önző módon kihasználó idegen hatalom is. Így tehát ugyancsak magasabb hatalmi centrum a közösségek között átívelő kapcsolatokkal bíró bűnszövetkezet, gátlástalan és csak profitra koncentráló befektetői csoportok. Legyenek ezek akár a koraközépkorban szláv falvakat rablóbandákként rendszeresen kifosztó (pszeudo-adóztatás) fegyveres „nemesi” szervezetek, az úgynevezett „druzsinák”, vagy napjaink multinacionális vállalatóriásai. A kozmopolita irányultságúak ezeknek is legalább úgy hívei, mint a fentebb felsorolt, inkább jótékony hatású szervezőknek.

4.     A kozmopolita értékrend - különösen a hatalmi centrumtól távoli közösségekből származó - képviselőire jellemző, hogy helyi kulturális kötődésük, hagyományaik gyengék. Egy gazdag hagyományú, bensőséges helyi kultúrával bíró közösség tagja ritkán nyitott a divatos és felszínes, kívülről jött – és gyakran gyűlöletes idegen hatalmat jelképező – kozmopolita kultúrára, értékekre. A kozmopolitizmusra nyitott ember többnyire rendkívül ambiciózus, hatalomra és gyors érdek-érvényesítésre koncentráló személység. Silány érzelemvilág esetén gátlástalan híve a felszínes és divatos kultúrának, és gerinctelen kiszolgálója – a helyiek rovására – a magasabb hatalmi centrumnak (legyen az akár egy legitim állam, államközösség, vagy akár egy multinacionális bűnszövetkezet). Ugyanakkor számosan találhatók közöttük valóban magasabb szempontokat érzékelő, az átlagot messze meghaladó szellemi képességű személységek.

Kozmopolitizmusra különösen nyitott azoknak a társadalmi csoportoknak a szülötte, amely csoportok az adott helyi kultúrákban idegen, kisebbségi, gyakran elnyomott elemként jelentek meg. A távoli, azonban potens hatalmi központban ezek természetes szövetségeseiket igyekeznek meglelni a helyi hatalmi központokkal szemben.

5.     A kozmopolita megközelítésben egyaránt érvényesül a megelőzően tárgyalt két értékrend-pár valamennyi értékrend csoportja.

A szabályozó, igazgató és szervező kozmopolitizmus a kihívásokra túlnyomó részben szociális választ ad (öntöző-csatorna rendszerek, gabonaraktározás az ókorban, segélyszervezetek tevékenysége napjainkban). Ugyanakkor feltűnik a liberalizmust képviselő és érvényesítő erőként is, amikor a szabad kereskedelmet, tőkeáramlást akár fegyveres kényszerrel is érvényesíti a helyi hatalmi centrumokkal szemben. (Különösen szomorú példája ennek a XIX. század végén Kínával szemben fellépő kozmopolita nyugati hatalmak által indított ópiumháború.)

A kozmopolita megközelítés a központból indított reformok esetében erőteljesen reformista jelleget mutat. Másrészt a „provinciákból” kezdeményezett újításokkal szemben végletesen és előítéletesen elutasító és a szélsőséges konzervativizmus minden negatív tulajdonságát mutatja. Jól példázza ezt a multinacionális cégcsoportok viselkedése a cégcsoportban használt egységes informatikai rendszerek esetében. Míg a központok („head quarter-ek”) tűzön-vízen át érvényesítik az általuk tett fejlesztéseket a lokális szervezeteikben, addig a lokális kezdeményezések – akkor is ha egyértelműen hasznosak és jobbak a központ által alkalmazottaknál – rendre elutasításra kerülnek. Az elutasítás pedig nemcsak a központi bevezetésre, hanem a helyi alkalmazásra is szól.

6.     A korlátlanul érvényesülő kozmopolita értékrend megsemmisíti a hosszú és bonyolult önfejlődéssel létrejött kultúrákat és ezzel súlyos kárt okoz. A helyi kultúrák megsemmisítésével nem csak élhetetlenebb és unalmasabb lesz az uniformizált világ (ami önmagában is súlyos következmény!), hanem a környezeti változások kihívásaira kevésbé lesz válaszképes. Ha ugyanis a kozmopolita kultúra kifinomul, és magas fejlettséget ér el, túlspecializálódva könnyen fejlődési zsákutcába juthat. Mivel világunk határai egyelőre még hosszabb ideig átléphetetlenek (glóbusz) ezért ügyelni kellene arra, hogy a lokális kultúrákat – kulturális génbankként – megőrizhessük, hogy a kifejlődő globális kultúra adott kihívások esetén meríthessen belőlük (nem beszélve egy színes, érdekes, gazdag és a helyiek szempontjából is élhető világ fenntartásának előnyeiről!).

LOKÁLPATRIÓTÁK

A lokálpatrióta értékrend szerint gondolkodók és érzők mindenkor egy adott földrajzi helyhez, azon hosszas evolúcióval kialakult társadalomhoz és e társadalom kultúrájához kötődnek. A lokálpatriotizmus mindenkor viszonylagos. A Francia lokálpatrióták lokálpatriótákként viselkednek az amerikai eredetű angolszász kultúrával szemben, kozmopolitákként a bretonok helyi kultúrájával szemben. A lokálpatriotizmust azonban csak a kozmopolita hatásokkal szemben mutatott tulajdonságai alapján érdemes vizsgálni.

1.     A lokálpatrióták a helyi körülmények közvetlen megtapasztalói és avatott ismerői. A világ egyes földrajzi régióiban az ott jelenlévő és történeti-szociális-evolúciós fejlődéssel létrejött társadalmak olyan bonyolult és finom rendszerek, amelyeket egy távoli hatalmi központból nem lehetséges pontosan megérteni és mégkevésbé mindenre kiterjedően irányítani. Ezek a finom és bonyolult társadalmi szerveződéssel létrejött közösségek a saját természeti környezetükkel kölcsönhatásban, a helyi viszonyok között létrejött, stabil és pozitív konzervatív tulajdonságokat mutatnak.

2.     A lokálpatrióta közösség a magasabb hatalmi centrumból jövő hatásokkal szemben gyakran elutasító. Az elutasító reakció egyes esetekben érthető és etikailag megalapozott. Egyetlen helyi közösség sem kényszeríthető például arra, hogy a liberalizmusra hivatkozó magasabb hatalmi centrum kényszerére megnyissa piacait és hagyja tönkretenni helyi kultúrán alapuló évszázados iparát, mezőgazdaságát, szolgáltatását csak azért, mert a talmi és az adott földrajzi-társadalmi helyen értékromboló kozmopolita kereskedelem, ipar és szolgáltatás pontosan értéktelensége és uniformizáltsága miatt átmenetileg hatékonyabb, vagy érdekérvényesítésre képesebb. Nem kötelezhető arra sem, hogy átadja ingatlanait környezetszennyező beruházásoknak, elvesse kultúráját, eltűrje vallásának visszaszorítását és például globális sajtószabadságra hivatkozó gyalázását.

3.     Az erős és egészséges lokális kultúra azonban mindig is interakcióban áll a magasabb hatalmi centrumokkal és az azokhoz kötődő általános kulturális hatásokkal és hasonlókép viszonyul a többi lokális kultúra hatásaihoz is. A helyi kultúrával szemben  tiszteletet és önmaguk feladása nélküli lojalitást mutató  bevándorlókat - akár a magasabb hatalmi centrumot képviselő kultúrkörből- akár más- idegen lokális kultúrkörből jöttek - eltűri, szokásaikat és értékeiket megismeri, elfogadja. Amit pedig azokból az idők során hasznosnak és kívánatosnak ítél, megfelelően adaptálja és beépíteti saját kultúrájába. Az elzárkózó lokális kultúra tehát saját magával szemben tarthatatlan helyzetet teremt, a totális elzárkózást – többnyire belülről – saját reformista erők szűntetik meg.

4.     Adott lokális érdek érvényesítése azonban nem minden esetben tolerálható elsősorban a többi lokális kultúra részéről. Ezek az esetek azok, ahol a méltányolható és alapvető szomszédos érdekkel szemben hat az adott lokális érdekérvényesítés. Ilyenekre adnak példát többek között a nagy regionális igazgatást igénylő kérdések (közlekedés, távközlés, árvízvédelem, környezeti problémák). Nem eltűrhető például egy szomszédos alföldi terület élővizeinek szennyezése és tönkretétele akkor sem, ha az a szennyező tevékenységet folytató földrajzilag magasabb régióban fekvő lokális közösség szempontjából hasznos.

Érdekes, hogy ebből a szempontból – az egyébként szinte kizárólag magasabb hatalmi központ szerepét betöltő Amerikai Egyesül Államok viselkedését a kiotói egyezményt el nem fogadó magatartása miatt – káros lokálpatrióta viselkedésnek tekinthetjük.

Ilyen esetekben kívánatos, ha szomszédos társadalmak – államok – konfliktusa helyett a magasabb hatalmi centrum érvényesíti a többi lokális közösség érdekeit az adott lokális érdekkel szemben.

4.       A szélsőséges lokálpatriotizmusra az is jellemző, hogy magasabbra értékeli kultúráját más helyi közösségek kultúrájánál. Visszautasítja a többi helyi közösség méltányolandó érdekeit és értékeit. Különösen veszélyes ez, ha az adott lokálpatrióta közösség ezt egy gyengébb és érdekérvényesítésre kevésbé képes másik lokális kultúrközösséggel szemben teszi, amely vele szomszédos, vagy akár területileg el nem különíthető helyen létezik. Azt ilyen magatartás vezet a helyi kissebségek elnyomásához, adott esetben etnikai tisztogatásokhoz és a lokális államközi konfliktusokhoz. A magasabb hatalmi centrum fellépése az ilyen lokálpatrióta hatásokkal szemben jogos és szükséges. (Természetesen célszerűbb, ha ez a hatalmi centrum nem egy másik valójában lokális érdekérvényesítésre képes kultúrközösség – például egy erős állam – hanem egy a lokális közösségek által legitim módon létrehívott nemzetközi, vagy szövetségi hatalmi centrum.)

Mint láthattuk, mindhárom értékrend-pár esetében komoly, fontos hasznos és védendő értékeket találhatunk az adott értékrend csoportokban. Ugyanakkor a velük szemben párként megjelenő értékrend csoport ellensúlyozó hatása nélkül, szélsőséges érvényesülés mellett katasztrofális hatást gyakorolhatnak a társadalomra. Ezt az egyrészt antagonista, másrészt egymást kiegészítő szemben állást szemlélteti a következő ábra. Természetesen tisztában vagyok azzal, további, akár számtalan értékrend-párt lehetne találni, azonban elméletünk szempontjából pillanatnyilag ezek a legmarkánsabbak.

 (Ősi Zsolt)