Görbeország

Kerekecske gombocska
Szétszakadt egy bárányra.
Mégis, ez a barika
kerekecske gombocska.

Görbék zsúpos házai,
Girbe-gurbák útjai.
Mifelénk a fű is úgy nő,
Hol jobbra, hol balra dől.

Mosolyogva ragyog a nap
manóvárra kertek alatt.
Oda jár a barna róka,
Ráköszön a kis manókra,

S gömbölyödve-kuporodva
Lefekszik a domboldalba.
Vele pedig átellenben,
A manóvár bendőjében

Tömzsi manók közelednek,
Majd a mezőre kiérnek,
S ugrándozva-bukfencezve
Manóhangszert vesznek kézbe.

Felcsendül a jó manóta,
Ahogy zenélnek sorra
Citerán meg fuvolán,
Meg ki tudja, micsodán.

Ezt hallgatja egy kislány,
A görbeház ablakán,
S azt gondolja ez után
A muzsika hallatán,
Szundikálni kéne tán.

Gondját-baját elfeledte,
Tündérvilág nyíl felette.

Cifra ott a palota,
Kék-sárga meg zöld-barna.

Sok kis béka nyüzsög benne,
Tündérleányt ünnepelve,
Bál lesz ma, az nagy mulatság,
Ott lesz egész Tündérország.

Kopogós cipőt húznak a lányok,
Ropogós cipót sütnek sárkányok.
Apraja-nagyja is sülve dagad,
Mire megjön a vendég siserehad.

Terülj-terülj asztalkát,
Rogyásig hordanak békák,
Sürög-forog minden szolga.
Táncolnának míg csak szólna

A csodaszép zene-bona,
De felébred a leányka.
Görbeország ablakában
Lement a nap hamarjában.

Dunna alá kell most bújni
Új álmokat megálmodni,
Göcsörtös út szélre tarka virágot,
Görbeországba kerek világot.

Kerekecske gombocska
Szétgurult, most bárányka.
Mégis ez a barika
Kerekecske gombocska.

Anglia, halsemere-i vasútállomás, 2004.

Honvágy

Van apám és anyám is,
Istenem és Hazám is.
Mindez persze oly messze,
Szívem szakad beléje.
Három hete csak eszek,
Sokat és nem keveset.

Bár ne ennék, lennék otthon,
Akár csak egy utcasarkon,
Isten háta mögött, árván
Ölelhetném Szent Hazám.

Anglia, Halsemere, 2004