A kedvem vagy Te, Kedves,
Gmbócnap után torokgombócgyátó,
Mert a fecskendő eszembe juttat,
Mint a metró, meg a neprun, még
A kopott öregurak is csak Rólad mesélnek.
A nyár lüktet Benned, és megolvad a hó,
Mely eltakarja most a gondtalan napot,
És látni lehet, ahogy kettecskén ballagunk
Az Erzsébet-hídon és hozzámsimulsz.
Meg azt, ahogy ülünk a Ferencjózsef-híd
Közepén és Háyt olvasunk, és Te táncolsz,
És ahogy Zsivánnyal bejárjuk a Duna partját,
És sugárzik Belőled a mindent megolvasztó,
Bilincsnyitogató, éltbetöltő, hosszan búgó
Harangszavú, pirospozsgás, tavaszillatú,
Tipegő és forgószeles, másvilágbaolvasztó,
Lilán lüktető, mindent feledtető szeretet.
Utolsó kommentek