ILLEDblog

Nem ártana, ha a jogalkotó egyes emberekre szájkosarat, pórázt írna elő közterületen. Sokkal értelmesebb lépés lenne, mint hogy kötelezi a vizsgázott munkakutyákat is ezek viselésére.

Jó sok barmot teremtett az Isten ide a Földre, nem győz az ember újabb és újabb felfedezéseket tenni.

Egyszer egyik ismerősöm a vonatra a sólymával a karján szállt fel, és az utastársak közül az egyik megkérdezte, hogy kitömni viszi-e. A kérdés önmagában is megér egy poszot, de solymászunk a népnevelő lelkesedésével vetette bele magát a magyarázásba, hogy a solymászat művészet, és annyi törődést igényel a madár, hogy ez egy életforma. Az úton szép kerek előadást tartott az egész tevékenységről, majd a célállomáshoz érve katartikus befejezéssel lezárta a beszédet, és elbúcsúzott. Mire a hallgatóságból megkérdezték: "De ugye kitömni viszi?"

Na, az ilyen kitömniviszi típusú szellemi nagyságok között van egy karakter, a kiskutya-sétáltató néni, aki jojópórázát hosszúra eresztve odaengedi az egy évben egyszer sétáltatott és ebbe belebolondult, ugató-szuszogó agresszív vakarcsot a póráz nélkül, de láb mellett szabályosan jövő ebhez, melyet gazdája elővigyázatosságból, nehogy a kutyák összekapjanak nagy ívben elvezetne, ha a kilométeres jojópórázzal lényegében szabadjára engedett szőrzsák az egész járdára kiterjedő akciórádiusszal ezt nem fúrná meg.
A jogos védelem következtében a kutya szájában maradt fele a vakarcsnak kitömniviszinénit éktelen rikácsolásra fakasztja, és rázendít a slágerre: "Miért nincs a kutyán póráz?"

Azt hiszem nem kell magyarázni, hogy kitömniviszinéni logikai teljesítménye túlszárnyalja, de legalábbis megközelíti vonatozó névadóját. Hát kit érdekel, hogy pórázon van az ő fakója, mikor nem ér semmit, mert oda megy, ahova akar???!!! És kit érdekel, hogy nincs pórázon az eb, mikor oda megy, ahova mondja neki a gazda???!!! De kár lenne magyarázni kitömniviszinéninek, hiszen a válasz a tömör, logikus levezetésre úgyis csak ennyi lenne: "De ugye kitömni viszi?"

Ma édesapám a kutyasétából hazajövet tette fel a nagyon is gyakorlati kérdést: "Hogyan lehetne elmagyarázni az egy fokkal értelmesebb bírónak, hogy, tetszik tudni, jogos védelemből csaptam képen az önjelölt kitömniviszinőt, mikor egy kitömnivisziférfi bolt előtt vicsorgó-csaholó korcsa elszabadult a feltehetően "gondosan" kikötött állapotból, és -igaz pórázzal a nyakán- rárontott a járda legszélén, a virágárus bódé mögött elvezetett, lábnál jövő ebre, mire önjelölt kitömniviszinőnk arra a bizonyos slágerre gyújtott rá."

Pedig tudni illik, hogy a póráz önmagában nem ér semmit a kutya nyakán, ha nincs a másik vége lefixálva valahova, példának okáért a bolt előtti korláthoz, vagy a gazdához. Igen, Tisztelt Bíróság, jogos védelem volt. Az értelem jogos védelme a kitömniviszi abnormalitás fenyegetettségében.

Az pedig, hogy kitömnivisziférfi a kutyáját lábbal védő gazdára ráront a boltból kirohanva, és meglöki, majd pedig sunyítva elrohan és visszakiabál, hogy "verekedni akarsz te, buzi?", érdemessé tesz arra, hogy a kitömniviszi címet megkapja visszamenőlegesen is, hiszen, ha valaki valakit meglök, az szeretne verekedni, nem pedig az, akit meglöknek. Tiszta logika, igaz? De nehogy megkérdezze valaki kommentben, hogy "De ugye kitömni viszi?"!