Ma rágyújtottam buszra várva
Váróterem közelén,
S az épületnek ablakában
Megláttam, hol állok én.
De nem csak magam kémleltem ott,
A nagy orrot s a kobakot...
Hanem egy lábat keresztbe rakva,
S a szoknyát, amely rajta volt!
Ült a szoknya, ült a gazda,
Ült a láb keresztberakva,
Ült a rés a szoknya s láb közt,
S ült bizony a szemem rajta.
Én meg álltam, állva vártam,
Fejszénámat igazgattam,
Így állt szénám e pillanatban,
Így állt a pillanat és én
Hajsimítást imitálva,
Váróterem közelén.
Haj, de bűneim miatt
Gyúlt harag keblekben:
S remegve állva láttam,
Hogy a két mell meglebben.
Vele lebbent szoknya, gazda,
A gazda feje, s a haja rajta,
Felfedve, mi -balsorsomra-
Lekókasztó módon ronda.
Utolsó kommentek