ILLEDblog

Gyakran elfog a vágy, hogy értelmetlen dolgokat tegyek. Nem azért mert olyan nagyon ráérős unatkozós arc vok, hanem ezzel inkább az élet kiszámítható, gépies szürkesége ellen lázadok. Olyan mókákat találok ki, hogy csak na. :)

Ilyen volt az iwiw-horgászat, amely abból állt, hogy abc sorrendben minden ismerősömnek küldtem egy egyénre szabott, 1-2 soros üzenetet, éppen ami eszembe jutott, és, ha válaszolt, addig válaszolgattam az ő leveleire, míg feladta, és nem írt tovább. Sok régi emlékre találtam így rá, sok ismerős még ismerősebb lett, viszont sajnos származott ebből kellemtelen félreértés is. Jó kis csiklandós fricska az egész. Próbáljátok ki!

Ilyen a köszöngetés, amely meg abból áll, hogy suliba, könyvtárba menet minden pontosan 10. embernek köszön Barnus. Az út végére az ember annyira belejön, hogy már senki sem kételkedik, mindegyik áldozat visszaköszön az elfelejtett ismerősnek.

Ilyen lesz majd eccer a Pali bá játék, amely meg arról szól, hogy a suliból/munkából hazafele jövet kinézek egy rendszeres időben egy helyen tanyázó tinicsoportot, amely útba esik az otthonom és a suli/munka vonalon, és a napközben gyorsan firkantott "óvodás rajzomat" megmutatom nekik hazafele jövet, és pár percig elbeszélgetek velük, teljesen fogyatékosnak kiadva magam, majd egy év után leleplezem a turpisságot, de ehhez eddig nem volt bátorságom.

De amiért most írok, az az ellenőr-poén, amely ma teljesen pozitívan sült el. A játék lényege, hogy bliccel az ember, úgy, hogy van bérlete. Ma Barnust a 7-es buszon kapták el: Már majdnem elővettem a bérletem lányos zavaromban, mert a 7-es buszon ellenőrt eddig kevesebbett láttam, mint szőrtelen hónaljat, de ekkor felcsillant a szemem, és beindult a móka parádé. Tök kedves ellenőrnő, kéri eccer a jegyet, úgy csinálok, mintha nem hallanám. Majd másoccori "jegy bérlet" felszólításra kiöntöm neki a lelkem, hogy most ért véget a suli, és nem vettünk bérletet a nyárra, mer minek, teccik tunni, a harmincnapos nem jó hónap végéig, meg különben sem számítottam arra, hogy nagyapám szól, hogy a kis TV-t vigyem neki át, és jegyet meg nem vettem, mert ki gondolná, hogy a 7-esen ellenőrök vannak, de leszállok (épp a jó megálló jött), csak ne tessék megvágni. Na, erre barátságosan odasúgja: á, a 7-esen mindig vannak ellenőrök, de jólvan akkor szállj csak le, elengedlek, mert a papának segítettél.

Végeredmény: nagyapámnak van TV-je; Barnus jót mókázott (még itthon is fülig ért a szám a jól elsült poénon), és eddig nem tapasztalt gyöngédséget fedezett fel a közlekedési vállalat harcosában, mely könnyekig meghatotta; az ellenőrnő meg úgy hajthattya álomra fejét éjjel, hogy tuggya, most fajtájától eddig nem tapasztalt gyöngédséget mutatott a Tisztelt Utasnak, és mint a Gondviselés keze, egy jószándékú unokát (lám, vannak még rendes emberek, van reménye a világnak) megjutalmazott jótettéért.