(Összefoglaló a demokratikus politikai rendszerek és a választási pártok működéséről, és az ezekkel kapcsolatos hazai tapasztalatokról, ezen felül pedig néhány közkeletű, de tévesen használt fogalom tisztázása.)

JOBB OLDAL, KONTRA BALOLDAL

Baráti beszélgetésekben, történelem órákon és a sajtóban egyaránt általánosan használt jelző valamelyik politikai irányzat, párt vagy akár személy (esetleg személység) politikai elkötelezettségének meghatározásához a „baloldali” vagy „jobboldali” jelzőt használni. Az ezekkel a jelzőkkel fémjelzettek aztán kinél-kinél egy megfelelő helyre, „didaktikai dobozba” kerülnek. Az a határozottság, ahogy műveltebb és kevésbé művelt, a megfelelő dobozba helyezett irányzatot, személyt vagy egyebet kezeli, azt a látszatot keltheti, hogy általános közmegegyezés áll ezeknek a jelzőknek a használata mögött, azaz ezeket a jelzőket mindenki egységesen értelmezi, az ilyen jelzővel illetetteknek tulajdonított értékek preferenciák és egyéb tulajdonságok összessége mindenki fejében azonos.

A kissé tudatosabban politizálók azért sejtik, hogy az adott jelzőnek tulajdonított értékeket az azt használók eltérően minősítik, természetesen a saját jobb, vagy baloldali beállítottságuknak megfelelően. Ezek között azután nem lebecsülendő arányban találhatók olyanok, akik az egyik jelző által megtestesített „értékek” összességét a negatív értékek összességének tartják. Ha pedig ezek közül egyes elvek cáfolhatatlanul az emberiség pozitív értékei közé sorolhatók csak (mint például a kultúra és hagyomány megőrzésének elve, vagy az eltérő társadalmi csoportok közötti szolidaritás) azt a gyűlölt másik oldal (jobb vagy bal) szemfényvesztés céljából hirdetett, de valójában nem képviselt „értékének” tekintik és a másik oldalban az emberiséget fenyegető önző, elvtelen ellenséget látnak.

Jól emlékszem egy olvasott, diplomás és nyelveket beszélő ismerősöm megdöbbenésére akkor, amikor kifejtettem neki, hogy „hagyományos nevezéktan” szerint magamat inkább a jobboldali érzelműek közé sorolom. Teljes értetlenségének hangot adva kifejtette, hogy a jobboldali egyértelműen a fejlődés ellenes, a társadalmi-, valamint nemzetközi szolidaritás ellenes önző politikai összeesküvők gyűjtőjelzője, amit csak valaki másra lehetséges kimondani, vállalni azonban a korlátoltság, vagy a tájékozatlanság egyértelmű jele. Valóban úgy tekintett rám ekkor, mintha a középkor derekán arról tartottam volna neki előadást, hogy én leginkább a kútmérgező-boszorkánymesterek közé tartozónak érzem magam.

A fent leírtak mellett azonban más véleményeket is találhatunk és – habár a magam részéről a balodal-jobboldal nem csak leegyszerűsítő, hanem teljes mértékben hamis és téves politikai „koordináta rendszerével” alapvetően nem értek egyet – had álljanak itt Israel Shamir, egy izraeli politikus, józan és nem mindennapi gondolatai adalékként a jobb és bal kutya-macska viszonyához:

„Nekem a „baloldali” vagy „jobboldali” semmiféle értékítéletbeli különbséget nem jelent. Én mind a kettőt egyformán szeretem. Ha a jobboldal igazi jobboldal, a baloldal pedig igazi baloldal. Az életnek mindkettőre éppen annyira szüksége van, mint a járáshoz a jobb és a bal lábra. Az egyik hiányában csak állni lehet, menni nem.”

A politikai irányultságok és nézetek baloldali-jobboldali kétpólusú skálára való felosztásával nem akkor kezdtem el elégedetlenkedni, mikor az elnevezés angol parlamenti ülésrendből való kialakulásának történetével megismerkedtem és azt találtam, hogy az akkor baloldalinak illetve jobboldalinak számító vezérelvek egyáltalán nem csengenek egybe a mai bal és jobb vezérelvekkel. Közép európai (vagy Közép-kelet európai) létemre sokkal inkább elgondolkoztatott az a jelenség, hogy a szélső baloldalinak, illetve szélső jobboldalinak titulált eszmerendszerek, mozgalmak, valamint az ezek hatalomra jutásából kifejlődött politikai rendszerek minden tulajdonságukban azonosak voltak, holott a bal-jobb koordináta rendszer szerint ellentétes pólusokat kellet volna megtestesíteniük.

Mint történelmünk során láttuk, a hitleri diktatúra és a sztálini diktatúra mind megjelenésében, mind eszközeiben édestestvérnek bizonyult (személyi kultusz, propaganda, etatizmus, igazságszolgáltatás függése a végrehajtó hatalomtól, politikai titkosrendőrség, internáló/koncentrációs táborok, erős ellenérzés a gondolkodó értelmiséggel szemben, az alattvalók erkölcsi megsemmisítése, gyanakvás és félelem átszőtte feljelentgetős társadalom, a nagy és ronda épületek, nagy és átgondolatlan gazdasági projektek, a hagyományos kisközösségek, a hagyományos kultúra és vallás megsemmisítésének kísérlete, és még sorolhatnánk végtelen hosszan…). A nyilas-ávós átöltözés jól ismert jelensége szerint, az ezt a közeget sajátjának érző- vagy abban leginkább boldoguló emberek csoportja is azonos.

Elgondolkodtam azon, hogy ilyen ikertestvérek, hogyan kezelhetők szélsőséges ellentétekként, és meggyőződtem róla, hogy sehogyan sem. Ezek valóban édes testvérek. Kérlelhetetlen harcuk is könnyen megérthető. Természetes jelenség, hogy a nagyon különbözők mellett, a nagyon hasonlóak, (azaz a biológiában egymás táplálék-konkurensei, a hasonló kultúrfokon állók, azaz a rokonok, mint például a „szemiták-hamiták”) tudják egymást a legszélsőségesebben, a legkíméletlenebbül gyűlölni és üldözni.

De ha az egész jobb-bal koordináta valójában nincs, akkor milyen értékek mellett sorakoznak föl egyes társadalmi csoportok, és milyen értékek mellett más csoportok. Hogyan lehet, hogy karakterük szerint annyira eltérőek és „lövészárokásásuk” során olyannyira szembe állhatnak egymással egy nemzeten, népen belül, mint ahogy például a polgárháborús Spanyolországban láttuk, vagy napjaink Magyarországán tapasztalhatjuk?

Vizsgálódásaim során arra jutottam, hogy az egyes emberek saját – elsősorban családjuk által közvetített – kultúrájuktól meghatározottan (determináltan) óhatatlanul többre becsülnek bizonyos értékeket. A másik csoportba tartozók pedig ezeknek az értékeknek természetes ellentétpárjait preferálják. Az egyes ellentétpárokat megvizsgálva azt találtam, hogy ha a társadalomban bármely fent említett érték az ellentét párja által ellensúlyozatlanul, korlátozás nélkül érvényesül az csak súlyos társadalmi zavarok, hibák eredményeként történhet meg és további ugyanilyen súlyos zavarokat eredményez. Hosszabb távon pedig ilyen kellően ellensúlyozatlan érvényesülés nem is lehetséges.

Megkísérelve a társadalmon belüli eltérő értékpreferenciákat magukénak mondó csoportok megfigyelését, az általuk elismert értékek csoportosításával kettő-kettő-kettő egymással „jobb-bal” módjára szembe állítható értékcsoportot találtam. Ezeket pedig – föltalálva a „spanyolviaszt” az alábbiak szerint neveztem meg:

I. Ellentétpár:

1.                   Liberális értékeket vallók csoportja – röviden a továbbiakban: „liberálisok”;

2.                   Szociális értékeket vallók csoportja – röviden a továbbiakban: „szociálisok”;

II. ellentétpár:

1. Reformista értékeket vallók csoportja – röviden a továbbiakban: „reformisták”;
2. Konzervatív értékeket vallók csoportja – röviden a továbbiakban: „konzervatívok”.

III. ellentétpár:

1. Globális értékek preferálóinak csoportja – röviden a továbbiakban: „kozmopoliták” és
2. a lokális értékek preferálóinak csoportja – a továbbiakban: „lokálpatrióták”.

Hangsúlyozom, hogy az általam felvázolt érék-csoportok megnevezésük szerint nem esnek óhatatlanul egybe a közönséges közbeszédben az adott névvel megnevezett értékcsoportokkal. Vonatkozik ez elsősorban a „liberális” jelzőre, amelyet az utóbbi években – a fogalom fejlődésének hamis címkéje alatt - teljesen elferdítettek. Nézzük tehát e hat értékcsoport egyes értékeit, úgy ahogyan azokat én látom.

(Ősi Zsolt)