ILLEDblog

Talán igaz sem volt, annyira földöntúli emlék, amely eszembe jut így féltiztenkettőkor...

Kb ugyanígy ülök itthon, a gép előtt (höhö ez nem változott...), eccercsak rezeg a mobilom, és egyik volt osztálytársam mongya, mit kéne. Két órával később harmadmagammal ülök meztelenül egy zúglói lakás szobájában, kevésbé berúgva, minthogy pusztán arra foghatnám a helyzetet.

Mindhárman fiúk vagyunk. Csaknem?! Nem. Egy lányra várunk. Mosment ki a mosdóba. Akkor még volt rajtunk ruha. De valamék állattnak jött az isteni szikra, hogy vetkőzzünk le mire kijön, aztán se szó, se beszéd nyomuljunk rá, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. Kijön a lány. Eleinte kissé bátortalanul, majd egymás elszántságát látva megjött erővel rányomulunk.

Nem szeretem ezt a szót, de erre télleg találó. Szó szerint nyomultunk. A lány -asszem értehető- picit zavarban van, de mivel fiatal (nálunk 2-3 évvel fiatalabb), és tapasztalatlan, nem tud mit kezdeni a helyzettel, természetesként kezeli. Tabuvá válik, hogy hogyan lettünk mi meztelenek egy pisilés alatt, és hogy miért közeledünk felé ilyen erőteljesen. Próbál elhúzódni előlünk, a leghülyébb mentségekkel, de mi is frappáns válaszokkal ütjük el kitérő manővereit. Kialakul egy egymással összhangban egyáltalán nem levő beszéd és testkommunikáció.

Próbáltuk leitatni az apja dugipiájával, de vagy mi ittuk túl gyorsan, vagy ő lassan, végülis a hatás inkább rajtunk érezhető. Mi sem tudjuk mit csináljunk, az a kis alkohol, a csapatszellem, minden gátlásunktól megszabadít. A lánynak valahogy sikerül kijutni a szobából.

Gyorsan egymásra nézünk: ugyanarra gondolunk mind: Hamar visszöltözünk. Mire bejön egy perc múlva, a legmogorvább gárdedám sem találna kifogást öltözékünkön. Na erre megtörik a jég, összhangba kerül a testi, és verbális kommunikáció. "Miért voltatok meztelenek az előbb???!!!" -fakad ki a lány. De mi adjuk a hülyét, mintha képzelte volna az egészet. Egy darabig még hallgatjuk, hogy "atyaúristen" "ez kész" aztán feladja.

Mintha mi sem történt volna, megyünk sétálni az uccára, aztán én haza is. Hamar elfelejtettem, nem volt rám nagy hatással, de ahogy most rátaláltam a lány iwiwes profiljára, beteges... Lehet, hogy ő nem felejtette el olyan gyorsan... Minek hív fel 3 fiút egyszál csinos lány, késő éjjel a lakására inni?

(Update: találkoztam vele sok év után újra, és nem is egyedül. Teljesen véletlenül a történet három szereplője összefutott a Gödör klubban. Én színházból jöttem, eléggé kirívó voltam ölönyömben. Ránkköszönt a lány, majd értetlenségemre elmagyrázta, hogy ki ő. Csak ennyit feleltem: "Igen, már emlékszem. Legutóbb nem voltam ennyire kiöltözve.")