Zsófia levitte a kutyákat, amely nem kis feladat a belvárosban, tekintve, hogy két kutyát kell megsétáltatnia egyszerre. Az csak tovább nehezíti az amúgy is kellemetlen feladatot, hogy az egyik kutya idős, süket, így mindig lemarad, a másik idegbeteg, fiatal, virgonc, ezért állandóan előreszalad. Bosszankodott is Zsófia, mikor át akart menni az úttesten, de az öreg kutya még szaglászgatott - a hívójelre rá se hederítve -, a fiatal meg majdnem átrohant felügyelet nélkül az utcán. Mikor végre sikerült összeterelnie a kutyákat, lábhoz parancsolta őket, pontosabban egy pár nevelő szándékú pofon után - látva, hogy reménytelen a helyzet - megfogta az ebeket a két végüknél és helyretaszigálta őket egyesével, mire a teljesen megzavarodott állatok farkcsóválva felugráltak meg-megnyalva Zsófia arcát.
-Ez már mégis hajmeresztő! Főleg, hogy néz az a sok ember, akik az üzlet előtt sorbaállnak. Mázli, hogy még nem pisiltek le a kutyák egy autót sem. Ennyi ember között biztosan akad, aki felszólalna ellene. A házfal annyira nem érdekli őket, csak a radikálisabbját, de olyan most szerencsére nincs itt. Mit is akartam végiggondolni? Ja igen: Ez már mégis hajmeresztő, hogy nincs megoldva a városi kutyapisiltetés! Az még rendben van, hogy a szart összeszedjük utánuk. Ki-ki, ahogy tudja: papírral, zacskóval, idétlen kislapáttal, vagy teljesen alkalmatlan, de erre a célra gyártott papírzacskóval. De a pisiltetés nincs megoldva! Itt van a két eb a városban. Hova pisilhetne? Az autót a kutyások szerint lepisilheti, de a nemkutyások felháborodnak rajta, és valljuk be, jogosan: azért az mégiscsak az ő tulajdonuk. A kutyások ennyivel szerencsésebbek, mert az ő kutyájuk az ő kocsijukat igen ritkán vizeli le, bizonyos kulisszatitkok eredményeként. Ugyanakkor a szegény négylábú, ha a házfalat, vagy a villanyoszlopot hugyozza le, az is megbüdösödik, és foltot is hagy az aszfalton a következő esőig. Nincs megoldás! Minek kell kutyát tartani a városban? Nézd meg: most meg rendőrök is vannak. Csak észre ne vegyék, vagy be ne szóljanak, hogy nincs pórázon egyik sem. Na ezt megúsztuk. De a kutyaprobléma még itt van. Ne tartson az ember városban kutyát. Költözzön ki vele vidékre. Aki meg városban él, az törődjön bele, hogy nincs kutyája. Úgy se kell neki. Aki városban él, és szeret is városban élni, az utálja a kutyákat. Csak fölösleges nyűgnek tartja, ami sok felelősséggel jár. Nem szeretem az ilyen embereket. Inkább élnék vidéken kutyákkal. Úgyis elegem van már a városból, meg ebből a megoldatlan kutyaproblémából.
A civilizáció hajnalán, amikor megalakultak az első városok, még biztos nem gondoltak erre. Nem is volt ilyen probléma, hiszen az ember is az utcára ürítette anyagcseréje maradékát. De ahogy tisztult az ember, és nőtt a város, úgy nőtt meg a gond is, amelyet a kutyák eredményeznek, s ezt a gondot generációk lépik át, így a városi társadalom csak görgeti maga előtt, és előbb-utóbb nem tudunk átlépni rajta - belelépünk. Meg kell oldani!
Vidékre költözés. Az megoldás. Sőt, vissza a természetbe! Kezdetleges környezetben élni, kezdetleges módon! Az biztos, hogy szebb lenne, mint urbánus környezetben, kutya, család és felelősség nélkül. Ha kis merszem lenne, már rég megtettem volna. De úgyse tudom megtenni. Úgyis minden előröl kezdődik a következő kutyasétával. Basszameg! Lehugyozta a virágos virágait. Na siessünk! Minden séta kínszenvedés ezekkel, a gusztustalan állatokkal. Szarnak, pisilnek, folyik a nyáluk, beledörgölik az orrukat az előző kutya vizeletfoltjába, majd nyalogatják. Undorító! Persze természetesebb, mint a városi ember steril élete. Szebb is. Csak valahogy kirí innen. -Nem! Nem szabad! Sicc tovább! Hülye kutya lehugyozná az újságállványt.
Utolsó kommentek